Júniusi kiállítások

2010. május 28 - június 15.

ÜTŐ ENDRE
fa és kerámiaszobrász, operaénekes művész

kiállítása

Ütő Endre
A háromszéki székely szülők, „ kőbányai, vagány” fia, 1937. június 2-án született Budapesten.
Élete nagy részét az operaénekesi karrier töltötte ki. 40 évig volt az operaház basszistája, s ebben a fachban minden jelentősebb szerepet – Mephisto, Sparafucile, Sarastro , Kékszakállú stb – elénekelt. Majd 5 és fél évig a dalszínház főigazgatói tisztségét is betöltötte.

Nemcsak énekesként vált ismertté. 1986 óta, fafaragóként, kerámiaszobrászként is bevéste nevét a társművészetek nagykönyvébe.

Az 1996-os kényszerű visszavonulása után, saját birtokán gazdálkodó, független képzőművészként éli alkotó éveit Lovasberényben, feleségével együtt. Háza, a rakott vályogfalu, nádfedeles, 210 éves hosszúház, ma már nemcsak lakóhelyül szolgál, hanem látogatott, nyilvános galéria, állandó kiállítás színhelye, néprajzi turisztikai célpont.
Ütő Endrének eddig több mint kéttucat sikeres kiállítása volt, külföldön és belföldön egyaránt. Ez a bicskei tárlat, most a szép, kerek 30. lesz a sorban.

S mivel a művész otthona Lovasberény, nem közömbös, hogy Bicske és Fejér megye művészetkedvelő közönségének szeretetét és elismerését elnyerhesse ill. megtarthassa.

A művész vallja:

„ Mindegy, hogy zenében, versben vagy szoborban fejezi ki magát az ember: a művészet egységes egész. Minden nép ősi kultúráját tisztelem, de legjobban, mégis a sajátomhoz kötődöm. Ezt a „ hangot „ tudom a legtisztábban kiénekelni, mert ez az én székely-magyar őseim génhíradójaként szólal meg. Semmit sem kell újrateremteni, csak erre a tiszta, organikus hangra kell odafigyelni, amely bennünk rejtve zeng, s amely a magyar népművészet…”

Sepsiszentgyörgyi kiállításról írták

… A szobrászat mint kifejezési forma tulajdonképpen Ütő Endre önmaga-keresésének egyik területe csupán. Operaénekesi karrier és a budapesti Operaház igazgatói megbízatása után nyugdíjasként Lovasberényben él feleségével, akivel együtt alkotóműhellyé és galériává varázsolták lakhelyüket, a több mint kétszáz éves parasztházat. A náluk látható anyag válogatás a Lenke-galéria kerámia-, szobrászati és fafaragásos alkotásaiból.

Jóllehet a művész Budapesten született, mégis hazajött a Székelyföldre, hiszen apai-anyai ágon egyaránt székely származású. Ez a hovatartozás adja emberi és alkotói hitét, formavilágának alapját. nagyjai, a hagyományos népi életforma. A művész egyéni olvasatában az ismert motívumok sajátos kompozícióvá nemesednek a hagyományos és modern formaeszközök segítségével. Faragóvésőt emel, színt választ vagy agyagot formáz, ugyanaz a vezérelv: eredeti módon éli meg mindazt, ami nemzeti identitásunkat jelenti. Említésre méltó a Hommage tablósorozat, a Szárnyas oltár, Sámántánc, Attila, 1956. Mázas kerámiaszobrai gyakran groteszkbe hajlanak, például a Buddha vagy a Mózes 11. parancsolata.

A mindenkori alkotó szellemi szabadsága Ütő Endre esetében maga választotta kötöttség: nemzetének szolgálata, a magyarságélmény felemelő szépségének és tragikumának együttes ábrázolása. Az unitárius művész vallásosságában is a magyarság legjobb hagyományait követi a hitbeli sokszínűség ábrázolásával. A Székely pietá ezt a nyitottságot és elmélyültséget bizonyítja…

Fazakas Ágnes
Háromszék