Bicskén járt a „Gördülő Zöldítő” jurta


A Kárpát-medencei Erdészek Vadászok Természetjárók Alapítvány (KEVTA) 2017 júniusa óta járja az országot azzal a céllal, hogy a még fogékony korban lévő (óvodás, alsó tagozatos általános iskolás) gyermekekkel megismertesse a természetes környezet, azon belül is kiemelten az erdők értékeit. Minden előadás helyszínén felállítanak egy 10 m-es átmérőjű kör alakú sátrat, azaz jurtát, amellyel honfoglaló őseinknek a család intézményét minden más fölé helyező lelki-szellemi értékrendjére is fel kívánják hívni a figyelmet. A rendezvénysorozat a Földművelésügyi Minisztérium háttértámogatásával valósul meg.

2018. február 28-án délelőtt Bicskén járt a KEVTA jurtája. Az évnek ezen szakaszában rendkívülinek számító hideg időjárás okán a Fiatalok Házában, zöld szőnyegeken állították fel a magyarság ősi ház-építési technikájához nagyon hasonló (vagy azonos) módon kivitelezett, favázas, fehér borítású sátrat, amelyet általában szabad térben helyeznek el. A program fővédnöke Bicskén Tessely Zoltán, térségünk országgyűlési képviselője volt.

Előbb a három városi óvoda csoportjai, majd mintegy másfél órával később a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola és a Szent László Általános Iskola alsó tagozatos diákjai hallgathatták meg a Vadkárszakértő Nonprofit Kft. okleveles vadkárszakértője és igazságügyi vadkárszakértő, Varga Zoltán mérnök által tartott előadást.

Tessely Zoltán előbb a jurtának, mint őseink családi lakóhelyeként, valamint szakrális jelentőségű szentélyeként betöltött szerepéről szólt, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy természeti környezetünkre a mindennapi életben kétféle módon tudunk vigyázni: először is úgy, hogy sehová semmilyen szemetet nem dobunk el, továbbá úgy is, hogy nem pazaroljuk a természeti erőforrásokat, mindenekelőtt a vizet. Külön hangsúlyozta a gyerekeknek azt, hogy mindezekre nemcsak egymást, hanem szüleiket is bátran figyelmeztethetik.

Varga Zoltán elsősorban az erdő állatairól beszélt, mondandóját vetítéssel is szemléltetve. Elkülönítette a fészekrakó és a fészekhagyó állat fogalmát. Megmutatta néhány állatfaj (őz, szarvas, fácán) hímjét és nőstényét, részletesen rámutatva azok külső jellegzetességeinek különbségeire, továbbá felhívva a figyelmet az állati nemek fajok szerinti elnevezésének változatosságára. A gyerekek megismerhették az üregi nyúl és a mezei nyúl közötti különbséget, különös tekintettel az utódgondozásra. Élőben láthatták többféle patás vad különféle formájú, elhullajtott agancsát.

Végül, de nem utolsó sorban képeket mutattak nekik arról, hogy a természetben hagyott, nem oda való tárgyak hogyan ölhetik meg az állatokat illetve torzíthatják el a fejlődésüket, továbbá arról is, hogy milyen szemétszigetek jöhetnek létre a vízbe dobált hulladékokból.

Az előadó költői és valódi kérdéseire is szinte kórusban, nagy lelkesedéssel válaszoltak, többnyire helyesen. Reakcióikból bárki számára egyértelműen érződhetett az, hogy leköti őket a téma. A kísérő pedagógusok is elismerően nyugtázták a tapasztalt élményeket.

Minél több hasonló célú programot nem csak gyermekeknek, hanem felnőtteknek is! Mindannyian rá vagyunk szorulva ehhez hasonló célrendszerű ismeretterjesztésre, mert szerintem még a természetet őszintén tisztelő és az iránt őszintén érdeklődő emberek (magamat ebbe a kategóriába sorolom) tudása is elképesztően csekély.

Lévai Tamás